Az ellenálláshegesztő gép olyan eszköz, amely a fémeket nyomás és elektromos áram alkalmazásával köti össze, felhasználva a hegesztési felületen keletkező ellenálláshőt. Ez az eljárás hatékony, költséghatékony és széles körben alkalmazott a gyártásban.
A gép kulcsfontosságú alkatrészekből áll: egy tápegység, amely nagy áramot ad le, elektródák, amelyek elektromosságot vezetnek és nyomást fejtenek ki, egy keret a stabilitás érdekében, és vezérlők az olyan paraméterek szabályozására, mint az áram, az idő és az erő. A művelet magában foglalja a munkadarabok befogását az elektródák közé, áramot vezetve rajtuk – az érintkezési pontokon lévő ellenállás intenzív hőt hoz létre (akár 1800 °C-ig), megolvasztva a fémet. A nyomás erős kötést biztosít, miközben a fém lehűl és megszilárdul.
A gyakori típusok közé tartozik a ponthegesztés (autók és készülékek fémlemez-kötéseihez), a varrathegesztés (folytonos hegesztések létrehozása csövekben/tartályokban), a kiálló hegesztés (előre kialakított vetületek használata a pontosság érdekében) és a tompahegesztés (rudak/csövek végeinek összekapcsolása).
Az előnyök közé tartozik a gyors ciklusidők, nincs szükség töltőanyagra vagy folyasztószerre, valamint a minimális torzítás. Az automatizálási kompatibilitás miatt ideális nagy mennyiségű gyártáshoz. A korlátok közé tartozik az elsősorban vezetőképes fémekhez (acél, alumínium) való alkalmasság, valamint a vastag, nagyobb teljesítményt igénylő anyagok kihívásai.
Az ellenálláshegesztő gépek mérete változó – a javításhoz használt kis asztali egységektől az autóipari összeszerelő sorokon használt nagy robotrendszerekig. Kritikus szerepet játszanak az olyan iparágakban, mint az autóipar, a repülőgépipar, az elektronika és az építőipar, biztosítva a tartós, egységes fémkötéseket.